Éppen kint sétáltam az esti sétámat az erdőben, mikor hirtelen négy vámpír torpant elém... Mindegyiknek vérvörös szemük, egyforma ragadozó-vigyoruk, és hideg, kemény, durva, hófehér bőrük volt. Riadtan hátráltam, de észrevettem, hogy bekerítettek. Nem is tudtam elképzelni mióta követhetnek. Akaratlanul is felnyögtem mikor az egyik barna hajú férfi, -aki alig idősebb 3 évvel Carlislenál- durván megszorította a nyakam. A fogai, éles fájdalom kíséretében megharapták a nyakamat. Halkan fesikkantottam, amikor a fájdalom erősödött. Ekkor úgyéreztem, mintha a fájdalom csillapodott volna. A következő pillanatban fellobant egy óriási fáklyaszerű "tábortűz", amire fehér testrészeket dobáltak. Úgy éreztem, mintha engem is, élve dobtak volna be oda. A kínzó fájdalom ide, kínzófájdalom oda, hallottam megmentőim hangját. Három magasabb, női hang beszélgetett, de nem értettem miről, hirtelen egy mélyebb szoprán, férfihang csattant fel.
- DE NEM JÖHET HOZZÁNK! MI LESZ? HA FELKEL?!?!?!?!?!?! BIZTOS BARÁTSÁGOS LESZ? ÉS HA MEGTUDJA MIK VAGYUNK? SŐŐŐŐŐŐŐŐT, HA MEGTUDJA Ő MI LETT?!?!?!- Sietett, szinte rohangált a férfi hangja, valószínüleg amiatt, hogy körbe-körbe "futkos"... De még nem fejezte be.- És ki fogja neki elmondani?- Kérdezte immáron halkabban, félig lenyugodva. Úgy látszik belenyugodott. Ezután, már nem érzékeltem, semmit, az időérzékem is elhagyott. Valószínüleg 2-3 nap múlva felerősödött az emésztő tűz. Azután vagy fél óráig még erősen égetett, szinte elviselhetetlenül fájt. De azután egy pillanat alatt elmúlt. Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem az engem bámuló tekintetek- voltak vagy 6-an- a hajamra meredtek. Végül az egyik lány szólalt meg.
- Szia... Én Lynn vagyok Shemily Lynn Dawn vagyok!- Jobban megnézve a lányt tekintetem elidőzött a haján, és a szemén. Haja kék volt... a szeme pedig furcsán ismerős... de mintha barna lett volna... később közelebbről nézve pirosas, olyan májszínű. Egyből megkedveltem, ahogy a mellette ülő szintén kék hajú lány(oka)t. A mellette álló lányra mutatott.- Ő is Hanoly Holly Heene.- Ő már pár fokkal unszinpatikusabb volt. Ő is Mily mellett állt. Messziről kékes haja volt, pedig igazából inkább lilás az árnyalata. Gunyoros kifejezést öltött, egyébként szép arcára. Ekkor vettem észre, hogy összesen két férfi van a szobában. Vagyis két tini fiú.- Ő itt Syrona Sora Dawn.- Mutatott a mellette- másik oldalán ülő- mosolygós lány felé.- Ő a vezérünk is, vagyis a "családfőnk". Ő pedig Saia Shenie Soye.-Mutatott az általam legkedvesebbnek itélt lány felé. Neki egyszerű fekete haja, és szeme volt. ~Valószínüleg éhes.~ Boldogan nyugtáztam, hogy már- akiket eddig bemutattak-megjegyeztem. - Ő itt Hanee Heene, Noly huga. Ő itt Soten Sirius Sanor, és Seton Saraus Sanor.- Mutatott a tini fiú felé.- És...- Itt körülnézett.- Sasha Sandre Sanor aki megint késik.- Majd rám nézett.- És te ki vagy?
- Isabella Marie Swan vagyok, de mostantól szeretnék veletek maradni...-Itt kicsit megálltam.- És felvenni Saia nevét.-Saia ösztönösen elmosolyodott kis félénkségemen, és Syrona felé nézett, de Sy csak elmosolyodott, és lassan bólintott.
- Hát akkor... Üdvözöllek a családban hugi.- Mondta Saia. Én elvigyorodtam majd ÚJRA bemutatkoztam:
- Roxanne Rayne Soye... Szolgálatukra!- Hajbókoltam viccesen.
- Miért énn Roxane Rayne? - Elmondtam nekik, de ez maradjon az mi titkunk...